Otthonunk: a Föld

Ez a kis bolygó, a Föld az a parányi kis sziget, amely otthonodul szolgál a világegyetem látszólag zord és hideg végtelen tengerében. A Föld egy felbecsülhetetlenül értékes gyöngyszem ebben az óriási és hatalmas csillaghalmazban. Teret biztosít egy olyan különleges létformának, melyet emberi létezésnek nevezünk.

Te, aki emberként élsz itt a Földön, a legtöbbször nem is vagy tudatában annak a csodának és lehetőségnek, amit a földi emberi létezés jelent. Ez a születésed egy hatalmas lehetőség az ÉLET áramlásának megtapasztalására, óriási lehetőség a fejlődésre és a tanulásra. Nincs még egy olyan faj bolygónkon, aki megkapta volna ezt a határtalan lehetőséget az Univerzumtól. Ez a lehetőség természetesen egyben felelősség is. Felelősség minden lényért és felelősség a Földért.

Téged nem a gondolkodás és a beszéd emel ki az állatvilágból. Nem. A tudatosság végtelen lehetősége az, ami valójában kiemel a többi faj közül. De ne hidd egy pillanatig sem, hogy több vagy bármelyik másik élőlénynél. Egyszerűen más vagy. Nálad vannak a kulcsok. Neked vannak lehetőségeid arra, hogy tudatosodj, hogy fejlődj, hogy minden nap túlszárnyald önmagad.

De ez az áldás egyben óriási felelősség is. A tudat-szinted határtalanságának köszönhetően gyakorlatilag bármit megtehetsz ezen a bolygón. A nagy lehetőség mindig magában hordozza a nagy bukás lehetőségét is. És pont ez az a csapda, amibe gyakorlatilag az elmúl közel tízezer évben szép lassan belesétált az emberiség. Az Univerzumtól kapott mérhetetlen hatalmával pusztít, ahelyett hogy építene, gyűlöl, ahelyett hogy szeretne, és szenved, ahelyett hogy boldog lenne.

A legnagyobb erő, ami az emberiség sorsát irányítja, nem más, mint a kollektív tudatmező. Ezt az energiamezőt az emberek gondolatai hozzák létre, és mint egy mindent elsöprő, megállíthatatlanul hömpölygő folyó mindenkit sodor magával. Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogyha másnak rossz, neked is rossz lesz, ha másnak jó, neked is jó lesz.

Hogyan lehet mégis irányítani ezt az energia mezőt? Elméletileg sehogy. Gyakorlatilag viszont lehetséges. Ehhez persze az kell, hogy az emberiség zöme egyszerre változtasson tudatszintet. Tehát ha mondjuk holnap mindenki úgy ébredne, hogy a gyűlölet és sértettség érzése ismeretlen fogalmak lennének, egy pillantás alatt megoldódna az emberiség minden problémája. Most nyilván azt gondolod, hogy erre vajmi kevés esély van. Igen, statisztikailag valóban nem túl nagy az esélye annak, hogy ez a tudatváltás megtörténjen. De bármi lehetséges. És valójában ez az egyetlen lehetőség arra, hogy az emberiség túlélje jelenlegi önmagát.

Amit Te megtehetsz, hogy mostantól fogva másképp tekintesz az emberekre, másképpen tekintesz a Földre. Felejts el minden gyűlöletet, minden haragot, minden sértettséget! Minden ilyen érzés és gondolat az egódé, nem a tiéd. Légy befogadó és elfogadó bármit is hoz a sors! Nehéznek tűnik? Valóban nem könnyű. De a valódi teremtés sosem volt könnyű. Ellenben csodálatosan szép és felemelő érzés. Mert ez maga a boldogság.

Fogadd el az Életet, fogadd el magad, vigyázz másokra és óvd a Földet, az egyetlen otthonodat!

halvanykek_potty

Szeretettel ajánlom Neked Carl Sagan csillagász varázslatos szavat:

„Nézz rá erre a halvány kék pici pontra. Ez az otthonunk. A Föld. Azok mi vagyunk. Ott van mindenki, akit szeretünk, mindenki, akit ismerünk, mindenki, akiről valaha hallottunk, az összes emberi lény, aki valaha létezett. Az összes örömünk és szenvedésünk, vallások, ideológiák és gazdasági dogmák ezreinek magabiztossága, minden vadász és növényevő, minden hős és gyáva, minden civilizáció alkotója és lerombolója, minden király és paraszt, minden szerelmes fiatal, minden apa és anya, reménnyel teli gyermek, feltaláló és felfedező, minden erkölcs oktatója, minden korrupt politikus, minden „szupersztár”, minden „legfőbb vezér”, fajunk történelmének összes szentje és bűnös személye ott élt – azon a porszemcsén a végtelen Világegyetem hihetetlenül parinyi kis szegletében.

A Föld csak egy nagyon apró színpad a hatalmas kozmikus arénában. Gondolj a folyókat megtöltő vérre, melyet a tábornokok és császárok ontottak ki dicsőségben és diadalban, hogy ők lehessenek a pillanatnyi urai eme pont töredékének. Gondolj a végtelen kegyetlenségekre, amit a pont egyik oldalának lakosai okoztak a másik sarok tőlük alig különböző lakosainak, hogy milyen gyakoriak a félreértések, hogy mennyire erős a gyilkolási vágy, hogy mennyire heves a gyűlölet.

Az alakoskodás, az elképzelt önnön fontosságunk, a lázálom, hogy valamiféle kiemelt helyünk van a Világegyetemben, mindez kérdőre vonható ennek a fakó fénynek tükrében. Bolygónk egy magányos pötty a mindent körülölelő kozmikus sötétségben. Az ismeretlen homályában, mindezen hatalmas térben, semmi utalás nincsen arra, hogy valahonnan segítség érkezhet, ami megmentene minket önmagunktól.

Jelenleg a Föld az egyetlen, mely képes szállást adni az emberi életnek. Semmi más nincsen, legalábbis a közeljövőben, ahova fajunk áttelepülhet. Látogatni, igen. Letelepedni, még nem. Szereted vagy sem, tetszik vagy sem, ebben a pillanatban a Föld az a tér, ahol helyt kell állnunk.

Úgy tartják, hogy a csillagászat alázatosságra nevelő és jellemfejlesztő tapasztalat. Talán nincsen jobb mód bemutatni az emberi beképzeltség ostoba mivoltát, mint ez a távoli kép az apró világunkról. Számomra ez kiemeli annak felelősségét, hogy kedvesebben bánjunk a másikkal, hogy megtartsuk és ápoljuk eme halványkék pöttyöt, az egyedüli otthonunkat, melyet valaha ismertünk.”

Földi Gábor

Ajánlom figyelmedbe 2 napos szemináriumunkat, ahol sok más mellett a fentiekről is bővebben beszélünk. >>>