Idézetek

idezetek

“Az óceán megszámlálhatatlan vízcseppből áll. Egyik csepp sem akar más lenni, mint ami. Egyszerűen elfogadja azt, ami van. Nem akar kő lenni, nem akar sótlan lenni. Csak teszi a dolgát, simogatja a halakat, öleli a többi cseppeket és formálja a parti sziklákat. És maradéktalanul boldog.

“A kamaszkor olyan, mint egy csillagközi űrutazás. Egyszerre rejtélyes, izgalmas, és megbabonázó. Tömegvonzás híján értelmét veszti a fel és a le, az előre és a hátra. Érzékeléseink százszorta érzékenyebbé vállnak, a külvilág minden mozzanatára tigriskén ugrunk. Elménk lecsillapíthatatlan, testünk szinte állandó lázban ég. A káosz uralja egész létezésünket, mindezek ellenére meg vagyunk győződve róla, hogy már mindent tudunk. És valójában nem is állunk messze az igazságtól.”

“Vitatkozni nem több, mint elméleteket kitalálni azért, hogy egonkat kielégítsük. És hogy kinek van igaza egy vitában? Csak azon múlik, hogy az adott témát éppen melyik oldaláról világítjuk meg. Az igazság relatív fogalom. Az én igazságom másnak lehet hazugság, és fordítva.”

“Hogy mi is a valódi tudatosság? A szíveddel gondolkodni és a fejeddel érezni. Vagy egyáltalán nem gondolkodni.”

“A logika az elme által kovácsolt fegyver. Aki ezzel akarja meghódítani a világot, semmire sem fog jutni.”

“Az a helyzet, hogy neked nincs lelked. A léleknek vannak különböző fizikai létformái, amik közül eggyel most azonosítod magad. Jelen esetben ez az emberi tested. Ha Süsü jelmezbe bújsz, mert éppen úgy van kedved, attól még nem leszel sárkány.”

“Az elmúlt 6000 évben már mindent leírtak. Amit a mesterek és a bölcselő szónokok tehetnek, hogy újracsomagolják a lényeget egy olyan köntösbe, amilyent az adott kor éppen megkíván, illetve elfogad, megért. Tehát, ha igazat akarsz szólni, plágiumot vagy kénytelen elkövetni. Ez van.”

“Az igazi mester nem nevezi magát mesternek. Őt az emberek nevezik annak.”

“Azokra a dolgokra figyelj, amiket szeretsz, és ne azokra amiket nem! Mert ahol a figyelem, ott az energia.”

“Legtökéletesebb út, legtökéletesebb módszer, legnagyobb mester. Amikor ezeket a kifejezéseket használod, vedd észre, hogy korlátokat építettél magadnak és elzártad magad a fejlődéstől. Pedig az út végtelen és örök. A leg csak az egó illúziója. Mindig van hová fejlődni, és van mit tanulni.”

“Minél kevesebbet időzünk gondolataink erdejében, annál tisztábban fogjuk látni a világot. És talán ez az út vezet a hőn áhított boldogság felé.”

“Hogyan is dönthetjük el valamiről, hogy az jó vagy rossz, igaz vagy hamis? Mihelyst ítéletet hozunk felette, korlátok közé szorítottuk magunkat. Ez az egós gondolkodás. Amikor ítélkezel mások felett, a saját világképedet akarod ráerőltetni a másikra. Ekkor csak saját problémáid elől menekülsz. Nézd meg: aki harmóniában van a világegyetemmel, sohasem ítélkezik.”

“Van jó és rossz? Ha igen, akkor ki dönti el, hogy kinek mi a jó és mi a rossz? Viszont ha nincs, akkor mi alapján kritizáljuk mások cselekedeteit?”

“Semmi sem az, aminek látszik. Egyetlen dolog állandó ezen a világon: a változás. Ez a tény elsőre ijesztően hangzik. De ha képes vagy bepillantani a káosz mögé, ott megtalálhatod az egészet irányító végtelen nyugalmat és csendet.”

“Az emberek egy része a boldogság eléréséhez a végletekig is képes elmenni. Vannak, akik éjt nappallá téve imádkoznak és meditálnak. Mások mértéktelenül isznak, vagy kábítószereznek. És bár mindkét út elvezethet a sikerhez, a mellékhatások sokszor igen fájdalmasak. Pedig a boldogsághoz nem kell sem spiritualitás, sem narkotikum. A boldogsághoz egyedül csak Te kellesz.”

“Képzelj el egy gyertyalángot! A gyertyalángtól egyik irányba a fizikai tudományokat találod, a másik oldalon a spiritualitást, vagyis a belső tudományokat. Minél inkább messzebbre mész az egyik irányba, annál nagyobb sötétségbe fogsz kerülni. Tegyél érdeklődő kirándulásokat mindkét oldalon, de ne feledd: mindig térj vissza középre a gyertyalánghoz! Mert csak itt fogsz tisztán látni, a világosságban.”

“Egy alázatos ember sokkal többet tanít nekünk, mint bármelyik spirituális szent könyv.”

“A gondolat: álom. Az álom: gondolat. Ne gondolkozz, ne agyalj! És a felhők mögül fel fog bukkanni a nap. Ez a felébredés.”

“Gondolunk mindenfélét a Karácsonyról. Vannak, akik szerint túl giccses. Mások szerint ilyenkor az egész évben elspórolt szeretetet próbáljuk meg ajándékokkal pótolni. De egy valami elvitathatatlan: a globális tudat olyan mértékű szeretet energiával tölti meg ezt napot, amitől aztán ez a nap egészen más lesz mint a többi. És ha nem tiltakozunk görcsösen, csak engedjük, hogy átjárjon minket ez az energia, valóban csodálatos boldogság árasztja el szívünket.”

“Igen kevesen ismerik fel, hogy amikor hitüket követik, csak valamilyen tekintélynek engedelmeskednek. Élj úgy, hogy minden nap felül tudd bírálni azt, amit előző nap szentül hittél.”

“Az élet egy örök utazás. Válogasd meg jól, hogy mit viszel magaddal a hátizsákodban! Neheztelés, ragaszkodás, emlékek. Ezek csak felesleges holmik, amikből minél többet pakolsz a zsákodba, annál nehezebbé válnak lépteid.”

“Hogy mi van a halál után? Nagy semmi. A jó hír viszont az, hogy előtte sincs semmi.”

“Az életben minden nap egy ajándék. A baj csak az, hogy a 24 óra kevésnek bizonyul a kicsomagoláshoz.”

“A győzelem elkábít és béklyóba ver. A veszteség az egyetlen, ami kijózanít és szabaddá tesz.”

“Az életben nem járhatunk mindig jól. Vannak csalódások, veszteségek, kudarcok. Ezek megtapasztalásával olyan tulajdonságokra lelhetünk, melyekkel a későbbiekben aztán jól járhatunk.”

“Győzni mindenki tud. Veszteni csak nagyon kevesen. Tanulj meg veszteni, és örök győztes leszel.”

“Az elme legnagyobb illúziója az idő.”

“Nem halasztottál el semmit a múltban, és nem fog elhozni neked semmit a jövő. Csak a jelenben találhatod meg, amit keresel.”

“Minden tiszteletem a kisgyermekeké, akik bátran és őszintén kiállnak vélt igazukért, gátlások nélkül felvállalva önmagukat. Ez a tudásuk persze ösztönös és nem mindig tudatos. A felnőtté válás lényege pont az lenne, hogy ez a minőség tudatossá váljon, ne pedig elvesszen a megfelelés mély és sötét barlangjában.”

“Emberek milliói élnek szoros lakóközösségekben, nagyvárosokban. Nap mint nap találkoznak egymással, együtt dolgoznak, együtt utaznak, egymásra vannak utalva. De legmélyebb érzéseiket és legféltettebb titkaikat csak kutyájukkal vagy macskájukkal képesek megosztani.”

“Gátlások nélkül élni sokkal több mint nem megfelelni a társadalmi elvárásoknak. Ez egy lehetséges út a megvilágosodáshoz. De a gátlástalanság nem azonos a kontrollálatlansággal.”

“Az élet lényege a mozgásban rejlik. Olyan ez, mint a kerékpározás. Az egyensúlyt megtalálni és megtartani mozgásban lehet. Mert ha megállsz, felborulsz.”

“A tudatlanságot a tisztánlátástól néha csak egy vékony pókfonál választja el. Viszont félelmünk a póktól olykor annyira erős, hogy képesek vagyunk komplett társadalmakat építeni, csakhogy megkerüljük a pókfonalat, ahelyett hogy egy mozdulattal átlépnénk rajta.”

“Sokszor azt mondjuk, csak azt hisszük el, amit látunk. De amikor látjuk, akkor meg nem hiszünk a szemünknek. Talán újra kellene értelmezni a látás fogalmát.”

“Sok-sok ezer éve nézem az emberiség esetlenül kedves, néha megindító, máskor pedig könnyekig megmosolyogtató próbálkozását, mellyel az oly nagyon áhított végső boldogság felé vezető utat kutatja. Itt voltam már akkor is, amikor e világ teremtődött. De azóta sem született még egy olyan erős misztérium, ami közelebb vinne minket az áhított végső igazsághoz. És ez a SZERETET.”

“Egy esemény az egyik embernek lehet jó, a másiknak pedig rossz. A dolgok megtörténnek. Ez ellen nem tehetsz semmit. De hogy a történéseket hogyan éled meg, és azok hogyan hatnak rád, az csak rajtad múlik.”

“Az embernek meg kell őrülnie ahhoz, hogy normális legyen. Éheznie kell ahhoz, hogy jól tudjon lakni. Ismernie kell a poklot ahhoz, hogy értékelni tudja a mennyországot. Csak ott van középút, egyensúly és harmónia, ahol megvannak a végletek is.”

“A legtöbb ember nem ismeri a sárkányt. De vannak, akik már látták ezt a csodálatos teremtményt. Ők a Tanítók, akik mesélni tudnak a többieknek erről a lényről. És vannak, bár igen kevesen, akik nem mesélnek, hanem felülnek a sárkány hátára, és vele együtt utaznak. Ők a Mesterek.”

“A jövő minden pillanatban fenntartja a jogot a változtatásra. És az esetek többségében él is ezzel a jogával. Ezért higgyétek el: sokkal izgalmasabb és érdekesebb bizonytalanságban élni, mintsem tudni és várni olyan történéseket, melyek lehet, hogy be sem következnek.”

“Sok ember vágyakozik arra, hogy álmai választottja mellett ébredjen minden egyes nap. De legalább ennyien ébrednek minden nap amellett az ember mellett, aki álmaik választottja lenne, ha nem ébrednének mellette minden egyes nap. Néha elfelejtjük, hogy az is képes minket lángra lobbantani, akiről soha nem gondoltuk volna, és az is, akiről meg már nem gondoljuk, hogy képes lehet rá. Olykor ki kell lépnünk megszokott kis világunkból, felül kell emelkednünk ahhoz, hogy észrevegyük azokat a szépségeket, melyek ott hevernek lábunk előtt.”

“Az igazi szeretetet nem lehet keresni és nem kell. Ez csak úgy jön. Ilyenkor önzetlenül sugárzod a külvilág felé ezt az energiát. És csak ragyogsz és ragyogsz. Olyan fényes vagy, hogy hirtelen minden és mindenki a Te fényedben akar fürödni. Már nem is tudod, hogy mi a több: amit adsz vagy amit visszakapsz. Azt viszont egészen biztosan tudod, hogy ez nem is fontos.”

“Kezdjük el végre keresni egymásban azt, ami azonos, ahelyett hogy eszeveszetten kutatjuk azt, miben vagyunk mások mint a többiek. Ez az emberiség egyetlen reménye.”

“Szavaim hangok. Azért születnek, hogy figyelj, légy befogadó.
A szavakon túl tanítalak. Hagyom és figyelem az áramlást.
Célt érek, ha csak egy pillanatra is, de érzed, hogy szeretlek.”

“Minden, amit megszerzel, annak súlya van. És neked kell azt cipelni. Minden, amit elveszítesz, megkönnyíti lépteidet. Aki a vágyak kényszerét is maga mögött hagyja, az tud repülni.”

“A pillanatnyi kétségbe esés remek lehetőség az önvizsgálatra. A reménytelenség és kétségbeesés érzése egy egészen új és más nézőpontba tud minket helyezni, ahonnan megfigyelve saját magunkat, csodálatos dolgokat és képességeket fedezhetünk fel. De ez sohasem egyenlő az önsajnálattal.”

“Az önzés maga az élet. Minden levegővételnél bakteriális szinten élőlények ezreit pusztítod el akaratod ellenére. Csak azért, hogy ebben a testben létezni tudj. Bármit is cselekszel, magadért teszed. Azért, mert neked az jó. Még akkor is, ha azzal áltatod magad, hogy bizonyos dolgokat másokért cselekszel. A látszólag másokért megtett tettek is rólad szólnak, azért teszed, mert neked valamilyen szinten örömet adnak. És ez így van jól. Ha az önzés nem létezne, kihalnának a fajok.”

“Miután elpusztítjuk és lakhatatlanná tesszük a Földet, elköltözünk egy másik bolygóra. Kétségtelenül izgalmas gondolat. De vajon szívesen látnának bennünket bárhol máshol az univerzumban ilyen priusszal? Nem hiszem. És különben is: a költözés mindig nagy macera. Sokkal egyszerűbb vigyázni arra a csodálatos, meleg szívű Földanyára, aki most is otthont ad nekünk.”

“A világ, amelyben élünk, sokkal-sokkal több, mint azt gondolni mernénk. Végtelen lehetőségek és korlátlan erők birodalma. Ha elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy kiemeljük fejünket a homokból, bár először elvakítja szemünket a napfény, de aztán csodálatosan kitárul körülöttünk a létező világ.
Szüleid, nevelőid, tanítóid folyamatosan arra inspirálnak, hogy legyen belőled valaki. És mire eléred a felnőtt kort, ez hellyel-közzel sikerül is. De miért akarsz valaki lenni, amikor lehetnél Önmagad is?”

“A nevelés egyetlen olyan feladata, melyet sikeresen tud teljesíteni, hogy gyermekeinket átformálja olyan egyénné, aki belefér a társadalom által elvárt keretrendszerbe. Így rengeteg csodától fosztjuk meg magunkat, hiszen a legtöbb esetben nem ismerjük meg ezeknek a létezőknek a valódi énjét és tulajdonságait. Felnőtt korukra pedig eredendő teremtő erejüket vagy teljesen elfeledik, vagy a megmaradt emlékfoszlányokat gondosan eltitkolják, mert azok felfedése a társadalom részéről csak megbélyegzést hoz nekik.”

“Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a gyermekek valamiféle esetlen, nem egész lények, akik folyamatos irányításra és szabályozásra szorulnak. Pedig egészen biztosan állíthatjuk, hogy egy valamit sokkal jobban tudnak nálunk felnőtteknél: őszintén szeretni. Valójában ez az, ami teremtett világunk alapköve kellene legyen.”

“Ha felismerjük és elfogadjuk, hogy kik is vagyunk valójában, óriási erők és lehetőségek nyílnak meg számunkra. Itt kezdődik az út a valódi gyógyuláshoz.”

“A tanító és a tanítvány együttes jelenlétéből születik meg a tanítás. Tiszta tanításnál nincs alá- és fölérendelt viszony. Ezért hát a tanítás megszületésének létpillanatában sosem tudhatod, hogy éppen ki a tanító és ki a tanítvány.”

“Ugyan az vagyok, aki eddig is voltam. De nem az vagyok, akinek eddig gondoltam magam.”

“A körülötted látott világ valójában tükre belső világodnak. Egy vetített képsorozat, mint a moziban. És bár egy ijesztő film közben is lehet szívinfarktust kapni, senki nem gondolja a vásznon látottakat a valóság teljességének. Ha vége a filmnek, felállunk, lerázzuk magunkról a popcornt és haza megyünk. Egy darabig még hathatnak ránk a látottak, de aztán továbblépünk és újabb élményeket keresünk magunknak. Úgyhogy ne vegyél semmit túl komolyan!”

“Minél inkább belemerülsz a csendbe, annál többet hallasz.”

“Minden cselekedeteddel, minden gondolatoddal és minden érzelmeddel egy-egy energiahullámot indítasz el magadból. És ezek az hullámok előbb vagy utóbb, de minden esetben visszatérnek a forráshoz. Így marad meg a világmindenség örök egyensúlya.”